A 2016-os Riói Olimpiai kvalifikáció két éves, rendkívül megterhelo idoszakának felénél tartunk. A yokohamai WTS versennyel megkezdodött a második év. Vanek Margit pillanatnyilag az ITU ranglistán a 34. helyen áll, mely egyelore biztos olimpiai indulást jelent, de hátradolni nem lehet. Nagyon éles verseny folyik a minden egyes helyért. Fiatal versenyzononk, akinek egyik legszebb emléke a tiszaújvárosi Világkupához fozodik az elso évben a kvalifikációba maximálisan beszámítható hét versenybol 1981 pontot szerzett, mely 283 pontos átlagot jelent. Margitot kérdeztük, hogyan látja jelenleg a helyzetét.
– Azt hiszem ha egy évvel ezelott valaki azt mondja, hogy ilyen helyzetben fordulhatsz rá a második évre akkor szívesen elfogadtad volna az ajánlatot.
– Valóban. Jelenleg elég szerencsés helyzetben vagyok, nem kell kapkodnom, csak szép nyugodtan végigversenyezni ezt a szezont is úgy, ahogy az elozot és akkor kint vagyok Rióban. Úgy érzem, erre minden esély megvan, ha nem leszek sérült, vagy beteg.
– Az elso év tapasztalataival a hátad mögött, hogyan látod, min kéne, min lehet változtatnio
– Vannak kisebb észrevételek, ilyen például, hogy nem szabad elfagynia a kezemnek, ne igyak Stockholmban a tengerbol, de a legfontosabb, hogy ne rontsam el az úszást többé.
– Ezek szerint akkor van mire odafigyelni. Viszont bizonyosan van néhány olyan momentum, melyre még hosszú évek múlva is boldogan emlékszel majd vissza.
– Ez így van. Rengeteg szép pillanat volt. Londonban kifejezetten jól ment a futás, ez nagy lendületet adott a nyárra. Nagyon örültem a kitzbüheli teljesítményemnek, ahol egy nehéz pályán az Európa-bajnokságon sikerült 12. helyen célba érnem. De külön kiemelném a hamburgi váltó érmet és hát természetesen a tiszaújvárosi hétvége pedig egyszeroen tökéletes volt.
– Ez teljesen úgy hangzik mintha egy egyszero, napfényes menetelés lenne ez az egész kvalifikáció. Kevéske saját tapasztalatból kiindulva azonban sejtem, hogy vannak hullámvölgyek is ebben a történetben.
– Sajnos volt néhány kellemetlen pillanatom is. Például mikor ácsorogtam a depóban és nem tudtam kicsatolni a bukóm, mert nem éreztem az ujjaim. Vagy amikor az EB váltóban elestem, és így lecsúsztunk a dobogóról. Annak sem örültem, hogy a Grand Final elott pár nappal beteg lettem, így futáson csak vonszoltam magam.
– Reméljük ezek a ehhez hasonló problémákkal nem kell megküzdened a második évben és teli torokból szurkolhatunk majd neked az Olimpián jövore. Addig is sok sikert a kvalifikációhoz!
– Köszönöm!
